Már hónapok óta mondogatom barátaimnak, ismerőseimnek, hogy akár a legrosszabb is bekövetkezhet a hitelválság nyomán. Pedig az elmúlt hónapokban sok lépés történt, hogy a világ elkerülje az 1929-33-as világválság megismétlését. 1929 egyik nagy tanulsága az volt, hogy nem szabad engedni, hogy a bankrendszer összeomoljon. A határozott állami beavatkozások hatására a bankválság megoldódott, s a vezető nagybankok megmenekültek az összeomlástól. A gyors és relatíve puha feltételekkel adott IMF hitelek megmentették Magyarországot és Ukrajnát az összeomlástól a pánik első napjaiban. A vezető ipari államok kormányai hatalmas pénzösszegeket öntenek a gazdaságba, hogy elkerüljék a fogyasztás összeomlását. Az USA és a nagy európai államok egyaránt pénzügyi csomagokat dolgoztak ki az autóipar megmentésére, a kis és középvállalkozások támogatására.
De az elmúlt évben bekövetkezett hatalmas vagyonvesztés, a félelem, a hitelek eltűnése miatt drasztikusan csökkent a fogyasztás az elmúlt két-három hónapban. Ennek nyomán, az újságokban, interneten elérhető hírek – sajnos – mind egy irányba mutatnak. A világ ipari termelésének, kereskedelemnek a nagy gazdasági világválságra emlékeztető zuhanása indult be októberben, amely lavina módjára ránt magával iparágakat, cégeket, s emberi sorsokat. Amerika ipari termelése meredeken zuhant 2008 utolsó negyedévében, s még nagyobb termelés csökkenést várnak 2009 első negyedévére. Japán ipari termelése novemberben 8.1%-kal volt alacsonyabb mint októberben, s 16.2%-al alacsonyabb mint egy évvel korábban, miközben az export 26.7%.kal esett vissza. Oroszország ipari termelése 8.7%-kal esett vissza novemberben. Az euró-övezetben az ipar októberben 4,7 százalékkal kevesebb értékű megrendelést kapott, mint szeptemberben, és 15,1 százalékkal kevesebbet, mint tavaly októberben. Az éves visszaesés a legnagyobb volt Spanyolországban (20,1 százalékos) Németországban (17,7%) és Svédországban volt (17,6 százalékos). A New York Times december 31-i számában arról ír, hogy Hongkongból félig üresen futnak ki a teherszállító hajók. Kína exportja 9.6%kal csökkent novemberben. A 60.000 honkongi tulajdonban álló gyárból 10.000 zárt be vagy fog bezárni a következő hónapokban, s még nagyobb lesz a gyárbezárások aránya a tőkeszegényebb kínai tulajdonban álló cégek körében. További gyárbezárási hullám várható, miután az amerikai kereskedői láncok, a rosszul sikerült karácsonyi vásár után a 90-120 nappal is elhúzzák a fizetést a kínai termelőknek a szokásos 30-45 nap helyett. Ez viszont újabb körét indíthatja be a pénzügyi összeomlásoknak. A kereskedelemnek közvetlenül termelő ipar helyzetét különösen megnehezíti, hogy a kereskedelmi hitelezés összeomlott. Ördögi kör alakult ki: exportálók attól félnek, hogy a kereskedő cégek összeomlanak, mielőtt a nekik leszállított árut kifizetnék, ezért félnek árut küldeni. S a bankok ugyanezért, már nem szívesen vállalnak garanciát arra, hogy az áruházak, a kereskedő cégek kifizetik tartozásaikat.
A válság által elsőként érintett iparág az építőipar volt. Az építőipar válsága kihat építőanyag-gyártókra, s lakás berendezés-gyártókra is, a bútoripartól kezdve a háztartási gépeket gyártó iparig. A másik, talán, legjobban érintett iparág az autóipar. A PricewaterhouseCoopers (PwC) legfrissebb elemzése a termelés 10%-os esését várja 2009-ben. Az autógyárak azonban jóval pesszimistábbak. Osamu Suzuki, a Suzuki cég elnöke az autók iránti kereslet további romlására számít, s szerinte a legrosszabb még csak most fog jönni. Cunamihoz hasonlította a jelenlegi piaci helyzetet, s szerinte augusztusra éri el a piac a visszaesés alját. Szerinte a 10 japán autógyártó cégből három marad fenn. A hírt kommentáló újságíró szerint ez praktikusan az jelenti, hogy felajánlotta a cégét felvásárlásra. Szerinte, mármint az újságíró szerint, a nagy japán cégek közül a Toyota - amely az elmúlt években részesedést szerzett a Daihatsuban és a Subaruban - a Nissan és a Honda elég nagy ahhoz, hogy élére álljanak egy konszolidációs folyamatnak. Hasonló jövőképet festett fél egy hónappal korábban a FIAT elnöke is, aki szerint a világban hat nagy autógyártó cég marad fenn.
De nemcsak az autóipar van bajban. Caterpillar, a világ legnagyobb nehézgép-gyártó vállalata bejelentette, hogy 50%-kal csökkenti menedzsmentjének és fehér galléros alkalmazottjainak bérét és megkezdte kékgalléros foglalkoztatottjainak leépítését 800 fővel. A 214,000 embert foglalkoztató brit vegyipar 20% eltűnhet a 2009 folyamán. Különösen az autóiparnak bedolgozó cégek szembesülnek a megrendelések eddig soha nem látott összeomlásával. Eddig 15-30%-os a megrendelések csökkenése, de 2009 első felére még rosszabb lesz a helyzet, ha csak csoda nem következik be. De nem csak az autóipar van bajban. A luxuscikkeket gyártó Chanel az év végével mintegy 200 alkalmazottjától kénytelen megválni. Amerikában és Angliában sorra dőlnek be az áruházláncok a visszaesett fogyasztás miatt. Spanyolországba novemberben jó 10%-kal kevesebb turista érkezett, mint egy évvel korábban. Az ipar mellett a mezőgazdaság is bajba kerülhet. A New York Times cikke szerint az elmúlt évek keresletének fő forrása a fejlődő országok középosztályának növekedése volt. A válság nyomán gyorsan eltűnhet ez az új kereslet, válságba sodorba a mezőgazdaságot. A MAGOSZ elnöke, Jakab István már megkongatta a harangot, hogy állami segítség nélkül csődhullám vár a magyar termelőkre, akik nem lesznek képesek visszafizetni a gazdaságuk modernizálására az elmúlt években felvett hiteleket.
1929-33-hoz hasonlóan, megindult az országok közötti kereskedelmi háború az állások megtartása érdekében. Kína különösen agresszíven lépett fel az export visszaesésének megállítása érdekében. A regionális kormányzatok befagyasztották a minimálbér emelkedését. A sajtóban már a kínai valuta várható leértékelése is felmerült, amely szükséges lehet a kínai ipar versenyképességének fenntartása érdekében. Az állami tulajdonban álló bankok különleges export hiteleket biztosítanak a cégeknek. Kína ssmét bevezette a textilipari cégek export támogatását, s tervezi export támogatás biztosítását további kulcsfontosságú iparágak esetében. A kínai intézkedések hasonló válaszlépéseket válthatnak ki a többi kelet-ázsiai országban is. Indonézia már bejelentette, hogy adminisztratív korlátozásokat léptett életbe a kínai termékekkel szemben.
Az ipari termelés hatalmas visszaesése rajzolódik ki, ami a fejlett ipari országok fogyasztásának kielégítésére bevont fejlődő világot meg fogja rázkódtatni, a centrummal kibogozhatatlanul összefonódott perifériát. Az ipar drámai összeomlása pörölycsapásként fogja érinteni azokat a relatíve szegény, alacsony belső fogyasztással rendelkező országokat, amelyek az elmúlt két évtizedben az export orientált iparra építették felzárkózási programjukat.
Sajnos a Közép-kelet-Európai régió volt szocialista országai, köztük Magyarország is, érintett. Nem véletlenül nyilatkozta December 14-én Paul Krugman az ABC tévében, hogy a válság epicentruma áttevődött Európa perifériájára. A hírek szívszorongatóak. A válság különösen sújtja az autóipart: a tehergépkocsikat gyártó Tatra Koprivnice 4400 fős létszámát 3000-re fogja csökkenteni. A cseh autóipari szövetség szerint több mint 13.000 állás szűnik meg az autóiparban. S ezek még csak az első lépések. A cégek még mindig igyekeznek elkerülni a végleges leépítéseket, de ha a fogyasztás gyorsan nem áll helyre, kevés remény lehet, hogy ennyi leépítés elégséges lesz. Még kevesen merik megtenni azt a lépést, amit Suzuki megtett, mikor kényszerszabadságoltatás helyett a leépítést választotta. De ahogy elmaradnak a megrendelések, úgy fog egyre több cég hasonló fájdalmas lépések megtételére kényszerülni. Magyarországon a múlt év végéig csaknem ötezer dolgozó csoportos létszámleépítésének szándékát, illetve az arra vonatkozó döntést jelentették be a közép-dunántúli vállalkozások a regionális munkaügyi központnak. Többségében autóipari és elektronikai tevékenységet folytató vállalkozások, kisebb részben pedig építőipari és kereskedelmi cégek bocsátanak el. Magyarországon 32%-kal több cég ellen indult felszámolási eljárás 2008 utolsó negyedévében, mint egy évvel ezelőtt. Az adatot szolgáltató Opten cég szerint a magyar kis és közepes cégek között fog rohamosan női fog a felszámolások száma mert egyre nehezebben jutnak hitelhez és a multinacionális megrendelő elvesztésével a beszállítók helyzete meginoghat. Az MKB elemzői legfrissebb becslése szerint 7.9%-os visszaesés várható 2009-re az iparban. De mi lesz, ha magasabb lesz a visszaesés, s a fogyasztás visszaesését követve az ipar is akár 30-50%-os visszazuhanása következhet be? Annak mintájára, ami történt 1929-ben, s aminek jelei már láthatók Ukrajnában, Japánban, s amit a fogyasztás döbbenetes méretű visszaesése sugall. Ha ilyen fordulat követezik be, akkor az ipar válsága könnyen Európa perifériáján könnyen maga után vonhatja a bankrendszer ismételt bajba kerülését, s az EU új tagállamainak pénzügyi megingását.
A baj mértékét Ukrajna jelzi. Ukrajna hetek alatt felélte az IMF hitelt, a nehéziparra alapozott iparának teljesítménye novemberben 28%-kal csökkent, az Ukrán valuta zuhanásszerű leértékelődése a hitelkötelezettségek tömeges nem teljesítését okozhatja, ami viszont a bankrendszer újabb válságát okozhatja. Ukrajna ugyan kívül van az EU-n, de az új tagállamok közül sokan kerültek már eddig is bajba. Magyarország éppen hogy csak elkerülte a pénzügyi összeomlást. A Fitch Ratings becslése szerint a litván GDP jövőre 5 százalékkal is zsugorodhat. Lettországot is nagy nemzetközi összefogás igyekszik kisegíteni. 7,5 milliárd eurós kölcsönt kap a Nemzetközi Valutaalaptól, a skandináv államoktól és az Európai Uniótól. Cserébe a kormány ígéretet tett, hogy a GDP öt százaléka alá szorítja a költségvetési hiányt, drasztikusan csökkenti a kiadásokat, s ennek keretében 15 százalékkal leszállítják a közalkalmazottak bérét. Második Argentínaként említik a balti államokat, s az a veszély fenyegeti őket, hogy fizetésképtelenség állapotába kerülhetnek. Európában az ipar visszaesés a legnagyobb volt Csehországban (24,2 százalékos) októberben az előző év októberéhez képest. Románia, Bulgária felett szintén gyülekeznek a fekete felhők.
Nem magyar probléma van. Nem csak az a probléma, hogy az MSZP vezette kormány nyakló nélkül szórta a pénzt, hogy eltántorítsa a szavazókat Orbán populista sziréndalának követésétől. Ami még októberben úgy tűnt, hogy speciális magyar probléma, arról mára egyre jobban látszik, hogy általános válsága a szegényebb új tagállamoknak. Mintha újra játszódna a húsz évvel ezelőtti szociális tragédia: a szocialista társadalmi modell válsága nyomán hatalmas szociális válságon ment keresztül az egész régió. Akkor úgy tűnt, a kiút a piacosítás, a piacnyitás és a külföldi tőkebefektetésekre épülő export orientált modell. Ez a modell tényleg sok eredményt elért. Hatalmas technikai és tudástranszfer történt. Mára integrálódott Közép-Kelet és Nyugat-Európa. Nyugat-Európa iparának szerves része lett Közép Európa ipara. Közép-Európa bankrendszere Nyugat-Európa bankrendszerének részévé vált. 2004-ben Közép-Európa része lett az Európai Uniónak, amihez később csatlakozott a hasonló fejlődési utat választott Románia és Bulgária is.
Éppen az integráció miatt megváltozott Közép-Európa válságának szerepe Európa egészének szempontjából.
20 évvel ezelőtt Közép Európa válsága Közép Európa válsága volt. Nyugat-Európa számára annyit jelentett csak, hogy végre megnyílt egy új terep, ami éppen válsága miatt új befolyási övezetet, olcsó termelési helyet és potenciális piacot jelent a Kelet-Ázsiával szemben egyre jobban versenyhátrányba kerülő európai vállalatok számára. 20 évvel ezelőtt Nyugat-Európa profitált Közép Európa válságából.
Ma Közép-Európa válsága Európa válsága. Közép Európa nélkül Európa ipara versenyképtelen Kína, Japán és az USA-val szemben. Ha a Közép-Európai hitelfelvevők hitelképtelensége megroggyantja az itteni bankfiókokat, akkor megroggyan egész Európa bank rendszere. Ha Közép-Európa újabb szociális válsága milliókat fog érinteni, akkor a mai nyitott határokon keresztül Európa jóléti államai kerülnek nehezen kezelhető helyzetbe. Közép-Európa válsága bumerángként fog visszaütni Európa fejlettebbik felére, a volt Nyugat Európára is. Mintha ismétlődne a történelem. 1931-ben, az osztrák Creditanstalt válsága rántotta mélybe Magyarországot, s még egy sor Közép-Európai országot és mélyítette el a válságot Németországban.
20 évvel ezelőtt Európa megúszta Közép-Európa megsegítését. Azt a fajta megsegítését, amit Nyugat-Európa kapott az USA-tól annak érdekében, hogy talpra álljon a II világháború szörnyű pusztításaiból. Ma óriási kockázata van annak, hogyha Közép-Európa összeomlik, akkor Németország, s ennek nyomán Európa egésze is nagyon nehéz helyzetbe kerül.
Különleges helyzet különleges lépéseket követel. Ha valamikor van értelme, akkor most van az a pillanat, amikor az új tagállamok összeálljanak és a többi EU tagállammal együtt csomagot dolgozzanak ki miként lehet megakadályozni a válság elmélyülését Európa belső perifériáján és felgyorsítsák az Euro övezet kiterjesztését minden új tagállamra. Ez az Európai Unió mai felemás rendszerének alapos felforgatása nélkül elképzelhetetlen. Csak egy szövetségi államhoz jobban hasonlító modellben van lehetőség arra, hogy nagyobb legyen az Európán belüli jövedelem újraelosztás mértéke.
Egy megjegyzés.
Magyarországnak az export orientált modell fenntartása érdekében nem lesz nagyon más választása, mint hogy versenyképessége fenntartása érdekében a forint leértékelését válassza. A kamatcsökkentés szükséglete is ez irányba mutat. Ráadásul, a mai általános infláció deflációs környezetben, az importárak megugrása még jól is jöhet, s ráadásul csökkentené a fizetési mérleg hiányát. Az MNB szörnyű dilemmája az, ha túl gyorsan csökkenti le a kamatokat, akkor a forint leértékelődése miatt nagy tömegben dőlhetnek be a svájci frank hitelek, amelyek viszont veszélyeztetheti a bankrendszer stabilitását. A kormány, a bankokkal való konzultációk alapján, bizonyos könnyítéseket vezetett be, hogy elősegítse a deviza hitelek forintra cserélését. A kormány lépését követő sajtókommentárok azt sugallják, hogy elégtelen a kormány és a bankok által kidolgozott kompromisszum. Új, a bankok és a kormány (adófizetők) nagyobb áldozatvállalását jelentő egyezségre van szükség, hogy viszonylag gyorsan nagy tömegben átállhassanak a hitelfelvevők forint hitelre, mielőtt a leértékelődő forint miatt ellehetetlenülő hitelek bedőlése nem okoz beláthatatlan kárt a bankrendszernek és szenvedést a lakosságnak.
